BB: 1. rész

Sebastian Michaelis
-Bocchan, jó reggelt!-húztam ki a függönyt, majd felé hajoltam és arcára csókoltam.
-Sebastian?-pislogott álmosan Ciel.
-Nem kellett volna addig fenntartanom tegnap este az úrfit...-adtam magam elő drámaian, mire Ciel elpirult.-Bár úgy láttam, hogy meglehetősen élvezted Ciel...
-Seba-Sebastian...-akadt meg a nevemben Ciel, majd felült. Épp öltöztetni kezdtem Cielt, amikor meghallottam a nevem.
-SEBASTIAN!-kiáltotta a hátam mögött Finny.
-Finny!-sipította Ciel, miközben én betakartam egész testemmel őt.
-Sajnálom, Bocchan...-fordult el zavartan Finny.-Sebastian, gyere kérlek nagy a baj!
-Pár perc és megyek, de előbb felöltöztetem Bocchant...-mosolyogtam, majd végigsimítottam a combjain.
-Perverz!-suttogta halkan Ciel.
-De élvezed...-motyogtam, mire Finny egy bólintással kivonult a szobából.
-De te is...-suttogta Ciel, mire egy csókot nyomtam a szájára és csak levegőhiányban váltunk el. Miután felöltöztettem megkértem, hogy várjon meg itt, de úgyse lesz a szobájában, mire visszatérek. Mikor kiléptem az ajtón Finny cibált maga után a kertbe, ahol semmi növény nem volt, de még fű se.
-Ezt hogy csináltad 1 nap alatt?-kérdeztem, mire Finny csak a fejét kezdte vakargatni.-Tudom, hogy ehhez tehetséged van.
Miután rendbe hoztam a kertet visszamentem Ciel szobájába, de ahogy a folyosón lépdeltem egy halk sikkantást hallottam a földszintről, így lesiettem. Ott Ciel állt csurom vizesen, míg Mey-rin törölgette róla azt.
-Sajnálom Bocchan.-mondta Mey-rin.
-Nincs semmi baj, csak kicsit hideg volt.-mosolyodott el kedvesen Ciel. Igen, ez nem mindennapi látvány másoknak, de mi nagyon sokszor látjuk mosolyogni itthon "szűk családi körben"... mióta "úgy" együtt vagyunk.
-Bocchan meg fog fázni, ha így marad...-mosolyodtam el, majd felkaptam a karjaimba és visszavittem a szobájába. Levetkőztettem és ő vacogva várta, hogy megtöröljem, de nem az történt, amire számított ugyanis ledöntöttem az ágyra, -Ciel...
-Sebastian...-nyöszörögte halkan Ciel.
-Nem bírom, olyan aranyosan mosolyogtál az előbb...-mondtam, majd nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Sebastian, dolgom van ma... nem lehet...-lihegte Ciel.-Sebahhh...
-Imádom, amikor belenyögsz a nevembe...-mosolyodtam el, de eszembe jutott, hogy tényleg dolga lenne a Drágának.-Ígérem, gyors leszek... mivel tényleg dolgod van...