Haikyuu!: 1. rész

Kageyama Tobio

Amikor Hinata belépett a tornaterembe hatalmasat ásított és egy labdában fel is bukott.

-Hinata!-kiáltottam, majd segítségére siettem. A padlón feküdt és szemei csukva voltak.-Hinata!

-Hmm?-nyitotta ki a szemeit, mire egy hatalmasat sóhajtottam. Legalább jól van.

-Mitől vagy ilyen fáradt?-kérdeztem, miközben segítettem neki felállni.

-Natsu...-mondta halkan, mire ledermedtem. Ki az a Natsu? És mit csinált Hinatával?

-Mit csinált veled?!-ragadtam meg Hinata vállait.

-Egész éjjel vele kellett lennem... nagyon be volt indulva...-mondta hatalmas ásítások közepette. Kész, nem engedem át holmi Natsunak. Hirtelen lejjebb hajoltam és a falnak nyomtam Hinatát, aki csak érdeklődve pislogott, mire én megcsókoltam. A bejutást könnyen megkaptam, így lehetőségem volt elmélyíteni a csókunkat. Még jobban a falnak nyomtam Hinatát és egész testemmel hozzá simultam. Hirtelen nyögött bele a számba Hinata, mire én belemosolyogtam a csókunkba. Na és az a Natsu tud ilyet?

-Hina...-szólalt meg hirtelen Sugawara-senpai.-Kageyama te meg mit csinálsz?!

-Hinata mutass be annak a Natsunak!-szólítottam meg a vörös fiút.

-Rendben. Holnap elhozom edzésre.-mondta lehajtott fejjel. Zavarban van... de aranyos.

-Hinata, gyere velem!-fogta meg hirtelen az említett kezét Sugawara-senpai.

-Senpai, elnézést, de még van mit megbeszélnem vele.-mondtam, majd magammal cibáltam Hinatát az öltözőbe és bezártam az ajtót.

-Kageyama...-hallottam meg halk hangját Hinatának, de én csak ismét ajkaira vetettem magam, majd egy idő után benyúltam a pólója alá, de Hinata próbált elhajtani... csak nem hagytam magam. Ismét a pólója alá csúsztattam kezem és másikkal a nadrágjába nyúltam, majd nyakát kezdtem csókolgatni. Hallottam, hogy szipog így felpillantottam, sír.

-Hinata, mi a baj?-fogtam kezeim közé arcát, de lefejtette azokat és kirohant a szobából, miután megküzdött az ajtóval.

Hinata Shouyou

-Hinata!-kapta el Sugawara-senpai a karomat.-Hinata, mi a baj?

-Se-semmi.-kerestem a hangomat, mire hirtelen megjelent Kageyama.

-Hinata!-rohant felém Kageyama.

-Sajnálom Senpai, most mennem kell!-hadartam, majd sietősen távoztam. Amikor a biciklimhez értem sietősen felpattantam és elhajtottam.

-Hinata!-hallottam a távolból Kageyama hangját, de mint aki meg sem hallotta hajtottam tovább, miközben patakokban folytak a könnyeim. Miért csinálta ezt? Miért hagytam egyáltalán?


Natsu Shouyou
Nii-chan sírva rohant a szobájába. Én gyorsan utána rohantam és kivágtam az ajtóját sarkig. Összekuporodva sírt.
-Kageyama, te idióta!-kiáltotta a sírás közepette, de elcsuklott a hangja. Halkan bezártam az ajtót és megöleltem a fejét, mire ő felpillantott könnyes szemekkel.
-Nii-chan...-töröltem le a könnyeit.-Mi történt?
-Semmi, nem érdekes.-mondta miközben egy mosolyt erőltetett magára. Hirtelen csörrent meg a mobilja, előhalászta, majd megnézte, hogy ki hívja, de nem vette fel.
"Kageyama" villogott a kijelzőn.
-Nii-chan... Kageyama bántott téged?-kérdeztem, miközben elhelyezkedtem az ölében.
-Dehogy is... ő a legjobb barátom, sose bántana szándékosan.-mosolygott Nii-chan az utolsó szót kiemelve. Szóval bántotta Nii-chant, de nem szándékosan. Akkor is megfizet. Nem bánthatja senki az én Nii-chanomat!
-Hinata!-hallottunk egy kiáltást az ablak alól, így mindketten odamentünk.
-Nii-chan legjobb barátja?-kérdeztem, mire ő egy aprót bólintott, majd elterült az ágyán én pedig ráfeküdtem.
-Hinata, sajnálom, hogy megcsókoltalak... nem tudom, hogy miért kezdtelek el vetkőztetni is. Sajnálom!-hallottuk a hangját ismét. M-m-megcsókolta Nii-chant? Az én Nii-chanomat?

Haikyuu!: Főszereplők

Kageyama Tobio

Hinata Shouyou

Natsu Shouyou

KnB: 2. rész

 

Kagami Taiga

-Kuroko-kun itt van?-hallottunk meg egy női hangot, mire felpattantunk és gyorsan felkaptunk a ruháinkat. Pont mikor felkapta a pólóját Kuroko az edző lépett be.-Hála istennek, a bátyád keresett.

-Nii-chan itthon van?-kérdezte riadt arccal Kuroko.-Most mennem kell.

-Tetsuya!-kaptam el a csuklóját.-Várj, hazakísérlek.

-Rendben, Taiga.-pillantott rám elpirulva Kuroko. Gyorsan felkaptam a cipőmet, ahogy a többiek is, majd miután bezártam az ajtót elvettem Tetsu táskáját.

-BaKagami, te mit csinálsz?-kérdezte Aida-senpai.

-Segítek vinni Tetsuya táskáját. Miért, minek látszik?-kérdeztem.

-Mintha a barátnőd lenne...-jegyezte meg halkan Senpai. Tetsura pillantottam és láttam, hogy elvörösödik.
-Tetsu... lebuktunk.-mondtam drámaian.
-Ne, Taiga!-kiáltott fel Tetsuya, de már magamhoz húztam és lehajoltam hozzá, majd megnyaltam az orrát.
-Tetsu!-hallottam meg ismeretlen hangot, mire az említett összerezzent.
-Kai-Niichan...-fordult oldalra Tetsu, mire az említett személy sietős léptekkel megközelítette, majd megpofozta őt.
-Tetsu hányra vagy otthon?!-kiabált az arcát fogó fiúra a bátyja, majd a csuklóját megfogva rángatni kezdte.
-Nii-chan, a táskám!-szólalt meg hirtelen Testu, majd a bátyja rám pillantott.
-Óriás, add az öcsikém cuccát!-nyújtotta felém a kezét követelőzve, mire én eleget tettem a kérésének. Hirtelen még egy pofon csattant el.-Miért nem bírod cipelni a saját cuccod?!
-Sajnálom, Nii-chan.-hajtotta le a fejét Tetsu, majd hagyta, hogy elrángassa a bátyja.
-Hogy meri megütni kétszer is?!-fortyogtam, mire Aida-senpai megfogta a karom.
-BaKagami... a családi dolgokba nincs beleszólásunk.-hajtotta le a fejét Aida-senpai, majd elváltak az útjaink.

Kuroko Tetsuya
Mikor hazaértünk épphogy levettem a cipőm Nii-chan ütni kezdett. Mikor a földre kerültem vett egy nagy levegőt és kikerült. Én gyorsan felkeltem a földről, majd a szobámba siettem, lepakoltam majd rohantam a fürdőbe. Amikor a tükörbe néztem láttam, hogy a szám felrepedt és, hogy lesz egy monoklim is. Remek, ezt hogy fogom kimagyarázni?!
-Tetsu!-hallottam meg Nii-chan hangját, mire kirohantam a helyiségből és megálltam előtte.
-Nii-chan?-pillantottam rá, mire megláttam a szadista vigyort az arcán. Ez nagyon nem tetszik.
-Fürödjünk együtt.-mondta, majd berángatott a fürdőbe és leszedte magáról, majd rólam a ruhát. Amikor jobban körülnéztem láttam, hogy van egy kád forró víz és pár pillanat után éreztem is, mert Kai belelökött a kádba. Fájdalmamba felordítottam, mire ő befogta a szám.-Nii-chan itt van Tetsu, ne félj!

Kagami Taiga
Reggel a kapunál vártam Tetsut és amikor megláttam rögtön rohantam hozzá.
-Veled meg mi történt?!-kérdeztem, majd megfogtam a hátát.
-Csak leestem tegnap este a lépcsőn, de jól vagyok.-mosolygott, majd elindult, de mozgását végig követtem a kezemmel, ha el kéne kapni.A többi osztálytársaink észre sem vették Testu állapotát. Egész nap minden mozdulatát figyeltem az apró és összevert fiúnak. Bár azt mondta, hogy leesett a lépcsőn nem hiszek neki. Délután mikor edzésen meglátták a fiúk rémülten futottak Testuhoz.
-Kuroko mi történt?-kérdezte remegő hangon Aida-senpai.
-Leestem a lépcsőn.-mosolygott, majd beslattyogott az öltözőbe, ahová én is követtem. Mikor levette a pólóját a bőrén foltokat és égésnyomokat láttam.
-Mik ezek az égésnyomok?-simítottam végig a hátán.
-A kezemben leves volt mikor elestem... forró leves.-mondta, miközben a táskájában turkált.
-Tetsu miért hazudsz?-kérdeztem miközben magamhoz öleltem.
-Nem hazudok.-pillantott fel rám.-Csak kicsit szerencsétlen voltam tegnap.
-Akkor ígérd meg, hogy elmondod, ha baj van...-szorítottam még jobban magamhoz.
-Ígérem.-mondta Tetsu.-Taiga szerintem most már öltözzünk.
-Rendben.-mondtam, majd elengedtem. Pont mikor mentünk kifelé nagy zavargást hallottunk, így sietősebbek lettek a lépteink. Amikor beértünk a tornaterembe Kai dühöngött, majd mikor meglátta Tetsut felé rohant.
-Tetsu, megmondtam, hogy rögtön gyere haza!-ordította, míg rohant majd mikor Tetsu közelébe ért behúzott neki egy hatalmasat amitől ő elterült a földön. Még magához sem tért Tetsu már kapta a következő ütéseket.
-Hagyd békén!-kezdtem el lerángatni Kait Tetsuról, de behúzott egy hatalmasat, majd Tetsu helyett engem kezdett ütni.
-Nii-chan!-hallottam meg Tetsu hangját, mire Kai felpattant és Tetsut csuklójánál fogva rángatta az öltözőbe. Mind rohantunk utánuk, de az ajtó zárva volt. Hirtelen Tetsu ordítását hallottuk, majd Kai nevetését.
-Kuroko!-dörömböltünk, mire Aida-senpai hozta a kulcsot és sietősen kinyitotta az ajtót. Azt láttuk, hogy Kai a falnak nyomja Tetsut és hát... khm.
-Tetsu, drága öcsikém te miért nem akarod soha?!-lihegte Kai, majd egy cigarettát nyomott Tetsu oldalához amitől ismét felkiáltott.
-Engedd el!-kiáltottam, de Kai rám se hederített, így odamentem és behúztam neki egyet, de ő csak nevetve megtántorodott, majd ismét Tetsu oldalához nyomta a cigarettát. A csapat többi tagja is segítségére sietett Tetsunak, mivel végre feleszméltek. Mikor Kai távolabb került Tetsu fáradtan csuklott össze. A testem magától cselekedett. Leguggoltam és magamhoz szorítottam Tetsut, ő pedig sírva kapaszkodott belém.
-Kuroko Tetsuya!-hallottam meg Kai hangját.-Engedd el és gyere ide, most!
Éreztem, ahogy Tetsu elenged, de én nem engedtem.
-Tetsu, mit mondott Nii-chan?!-kérdezte felháborodva Kai, mire Tetsu kitépte magát a karjaim közül.
-Sajnálom.-suttogta, majd felpattant és a bátyjához rohant miután felhúzta a nadrágját és felvette a pólóját.
-Okos fiú.-mondta Kai, majd kitépte magát a többiek szorításából.-Tetsu... nincs több kosárlabda, világos?!
-Igen, Nii-chan.-motyogta halkan Tetsu.
-Nem hallottam!-kiabálta Kai.
-Igenis, Kai-Niichan!-kiáltotta el magát Tetsu miközben könnyek potyogtak a szeméből.
-Okos fiú, így a kutya most már normális életet élhet.-mosolygott Kai, majd megfogta Tetsu kezét és rángatni kezdte, de elkaptam a másik karját.
-Tetsu, költözz hozzám!-kiáltottam fel.
-Taiga...-mondta mosolyogva könnyes szemekkel Tetsu, de ekkor Kai lekapta. Tetsu próbált szabadulni, de túl gyenge volt hozzá. Hirtelen már nem küzdött, hanem tehetetlenül rogyott össze. A szemei csukva voltak az arca vörös volt és szeméből folytak a könnyek.
-Hogy veled mindig csak a baj van...-ingatta meg a fejét, majd felakarta kapni Tetsut, de megelőztem.
-Hogy ne legyen vele baj átvállalom.-mondtam mosolyogva, majd szirénák hangját hallottuk és rendőrök rontottak be Aida-senpaijal és bilincsbe verve vitték el Kait.
-Oka-san, Oto-san...-suttogta halkan Tetsu.
-BaKagami vidd haza Kurokot!-szólított fel Jumpei-senpai.
-Szerintem inkább vigyük kórházba.-mondta Aida-senpai és aggódva mérte végig Tetsut.
-Még visszajövök Tetsuért!-hallottam meg Kai hangját, majd elhajtott a rendőrautó.
-2!-nyitotta ki hirtelen a szemét Tetsu, majd kipattant a kezemből, de elesett és négykézláb folytatta útját, míg fel nem kaptam.-Taiga.
-Tetsu, hová vigyelek?-kérdeztem, mire hozzám bújt.
-2...-suttogta halkan, mire elindultam kifelé a többiekkel a nyomomban. Tetsu navigált engem, hogy merre vigyem és mikor a házához értünk mindenki meglepődött. Egy rozoga kis kunyhónál találtuk magunkat. Tetsu biztatóan mosolygott rám, mire én elindultam befelé. Amikor beértem levettem a cipőm és felvettem a sok szakadt/lyukas papucs egyikét, majd amerre mondta Tetsu vonultam tovább. Egy szétkarcolt ajtót láttam magam előtt, de nem nyílt így a csapat Tetsu kérésére betörte azt. Hirtelen 2 rohant ki és hozzám simult. Tetsu kérésére feladták neki és 2 rögtön hozzá bujt nyüszítve.-Ugye veled nem csinált semmit?! Nyalj meg, ha nem csinált veled semmit.
Miután ezt Tetsu kimondta 2 megnyalta, mire elmosolyodott.
-Tetsu!-kiáltott hirtelen egy ismerős hang, majd megjelent Aomine.-Kai-Niichan tette ezt?!
-Ki más?-pillantottam rá, mire ő félrepillantott.
-Csak ő lehetett.-mondta, majd közelebb jött és Tetsu arcára simította a kezét..-Ugye megmaradsz? Miért nem szóltál, hogy itt van?
-Már nem vagyunk csapattársak Aomine-kun.-pillantott félre Tetsu.-Már semmi közünk egymáshoz, ahogy a többiekhez sincs semmi közöm. Sosem tartottam magam közétekvalónak.
-Tetsu!