Kageyama Tobio
Egész edzésen az ajtót figyeltem, míg Hinatát meg nem pillantottam abban. Egy vörös hajú kislányt cipelt az ölében, aki puszilgatta az arcát, majd egy puszi a szája sarkába is ment.
-Natsu!-szólt a lányra Hinata.
-Nii-chan!-ölelte meg Hinatát mosolyogva.-Hol van az a Kageyama?
-Hinata!-álltam be elé, mire ő megtorpant.
-Ő itt Natsu, a húgom.-mondta mosolyogva Hinata.-És ő Kageyama...
-Aki megcsókolta Nii-chant.-pillantott rám szúrós szemekkel Natsu. Mi a fene van ezzel a kölyökkel?
-Mit csináltál?!-akadtak ki egyszerre a srácok.
-Natsu!-pirult el Hinata, mikor a húga segíteni akart neki az öltözésben, így a pólóját kezdte felfelé húzni. Én miért nem segíthetek neki?!
-Én tudtam erről.-tette fel a kezét Sugawara-senpai.
-És mikor történt ez?-érdeklődtek a többiek.
-A múltkori edzésen.-válaszoltam, mire mindenki rám pillantott.
-Akkor Kageyama te meleg vagy?-kérdezték a srácok.
-Nem, nekem csak Hinata jön be.-jelentettem ki, mire egy apró Hinatához tartozó sikkantást hallottunk, majd nevetést. Berohantunk az öltözőbe és láttuk, hogy Hinatát a húga csikizi.
-Ne Natsu! NEEE!-sikoltozta nevetve Hinata.
-Nii-chan!-csikizte tovább Natsu a bátyját, miközben ugrándozott rajta.
-Hagyd egy kicsit Nii-chant!-mosolygott Natsura Sugawara-senpai. Natsu csúnyán nézett senpaira, majd folytatta Hinata kínzását, addig, amíg le nem emeltem róla.
-Ne, hagyj békén! Nii-chan!-sikította Natsu, de én kicibáltam magammal és a fiúk követtek kivéve Hinata. Mikor leültettem Natsut kitört belőle a sírás és én riadtan kapkodtam a fejem.
-Mi a baj?-kérdeztem, de ő nem is figyelt rám.
-Nii-chan! NII-CHAN MENTS MEG!-kiabálta Natsu, mire Hinata felbukkant mosolyogva, erre Natsu odarohant.-Nii-chan Kageyama bántott!
-Mit csinált?-guggolt le Hinata aggódva Natsuhoz.
-Megfogta a...-kezdett bele Natsu, majd megsúgta Hinata fülébe, aki elpirult.-Pofozd fel!
-Natsu szerintem nem di...-kezdte Hinata.
-Nii-chan!-pillantott rá Natsu könnyes szemekkel, mire Hinata megindult felém és lendítette a kezét, de én elkaptam az és magamhoz szorítottam.
-Maximum a te...-hajoltam a füléhez Hinatának.-fenekedet fognám meg... és nem fogtam meg a húgod nem létező mellét, engem nem érdekel más csak te.
Natsu Shouyou
Láttam ahogy Nii-chan elpirul, így odarohantam hozzájuk és rátapostam Kageyama lábára, de ő meg se moccant, így megfogtam Nii-chan fenekét, majd nyelvet nyújtva elfutottam.
-Natsu!-hallottam meg Nii-chan megszeppent hangját.
-Nii-chan gyere!-kiáltottam nevetve és elrohantam, hallottam, ahogy utánam kocog, de nem csak ő. Hirtelen felemeltek hátulról, én hátra pillantottam, de Kageyama volt.
-Ne fogdosd, mert az enyém...-suttogta, majd hátra pillantott és elmosolyodott.-Tessék, elkaptam Hinata!
-Köszi...-fújta ki magát Nii-chan.-Natsu kezdjük az edzést, szóval gyere és ülj le bent.
-És szurkolok Nii-channak!-mosolyogtam lelkesen. Az edzés közben volt egy nagyon alacsony labda, így Nii-chan becsúszott gyorsan, de hallottam, ahogy a bőre súrlódik a padlón, így még én is felszisszentem. A játék hirtelen megállt és megvárták, míg bátyus feltápászkodik. Amikor rápillantottam nagyon megijedtem a térdeiből ömlött a vér... a könyökein horzsolások voltak.
-Hinata!-ragadta meg csípőjénél fogva a bátyámat Kageyama, amiért most hálás voltam.-Hinata, jól vagy?
-Kicsit fáj a térdem...-motyogta bátyus.-de folytathatjuk...
-Te teljesen megzakkantál?!-kiabált rá Kageyama.
-Nem, nem zakkantam meg. Folytassuk.-mosolygott bátyus, majd lerázta magáról Kageyama kezét és arrébb akart lépni, de a lábai összecsuklottak alatta. Kageyama még pont el bírta kapni.
-Nii-chan!-rohantam oda.
-Oh, Natsu...-mosolygott bátyus.-Jól vagyok, csak kissé fájnak a lábaim.
-Nii-chan, most hazamegyünk!-kiáltottam a bátyámra, de ő csak megborzolta a hajam.
-Még nincs vége az edzésnek...-mosolygott.
-De nektek igen.-mondta egy senpai.
-Sugawara-senpai?-pillantott fel bátyus.
-Kageyama vidd el orvoshoz Hinatát és utána kísérd őket haza!-szólította fel Kageyamát ugyanaz a senpai, mire Kageyama felkapta a bátyust.
Hinata Shouyou
-Kageya...-kezdtem bele a nevébe, de felém fordul, így összeért az orrunk.
-Hinata...-hajolt a fülemhez.-szeretnéd, hogy veled maradjak éjszakára?
-Senpai!-kiáltott Natsu Sugawara-senpainak, aki rögtön lehajolt hozzá.
-Mondd csak Natsu!-mosolygott Sugawara-senpai.
-Valami zavarba ejtő dolgot súgott Nii-channak!-mutatott Kageyamára, miközben ezt a mondatot jó hangosan kiáltotta. Mindenki ránk nézett, így még jobban elpirultam. Hirtelen Kageyama ajkait éreztem az enyémeken és megnyalta őket. Mintha nem is én cselekedtem volna az ajkaim elnyíltak, így Kageyama nyelve a számban volt. Hirtelen nyúlt be a két lábam közé és kezdte a combom belső felét simogatni. Nem mertem kinyitni a szemem, de lábaimat összeszorítottam.
-Kageyama!-kiáltották a srácok, mire összerezzentem.
-Igen?-kérdezte Kageyama, mire én a vállába fúrtam a piros arcomat.
-Már megint?-kérdezte Sugawara-senpai.
-Jobb, ha hozzászoktok.-mondta Kageyama, majd a hajamba csókolt.-Akkor megyünk az orvoshoz.
-Tudom, hogy Nii-chan helyes, de csak az enyém!-hallottam meg Natsu durcás hangját.
